2012. november 30., péntek
2012. november 13., kedd
Részlet Tata város honlapjáról:
Vers- és prózamondó versenyt rendeztek a Kőkúti Iskolában
A kék meg a sárga pötty belopta magát a zsüri szívébe. Balázs csodálatosan mesélt Lázár Ervin Hétfejű tündéréből. A kék meg a sárga - sikert aratott. Nagyon boldogok vagyunk. Neked Balázs szívből gratulálunk!
Az Őszi vers- és prózamondó megyei versenyt 2012. november 10-én szervezték meg a Kőkúti Általános Iskolában – immár 26. alkalommal. A versenyt 26 évvel ezelőtt a tatabányai Közművelődés Háza indította el, majd ennek szervezését átvette az iskola. A versenyre alsós és felsős kategóriában jelentkezhettek a diákok egy magyar és egy világirodalmi verssel vagy prózával. A gyerekek felkészülten, kiváló produkciókkal jöttek a megmérettetésre.
Díjazott tanulók alsós kategóriában:
I. Erdélyi Balázs, Oroszlány- Gyermekotthon és Ált .Isk. felkészítő: Korsósné Erdős Éva
II. Horváth Boglárka, Vértessomló, felkészítő: Czimbalmos Zsuzsanna
III. Hajlinger Blanka, Tatabánya, Kodály Z. Ált. Isk., felkészítő: Matuskáné Cs. Linda
Különdíj: Kővári Bence, Tata, Kőkúti Ált. Isk., felkészítő: Nedermanné Györke Gyöngyi
Díjazott tanulók felsős kategóriában:
I. Nagy Orsolya, Tata, Kőkúti Ált. Isk., felkészítő: Méry Márta
II. Lőrincz Botond, Tata, Kőkúti Ált. Isk., felkészítő: Rétiné Körmendi Noémi
III. Bánszegi Bíborka, Ászár, felkészítő: Dr. Árvainé R. Erzsébet.
Könyvön kívül a Jászai Mari Színház által felajánlott tiszteletjegy volt a díjazottak és felkészítőik jutalma. Gratulálunk minden résztvevőnek!
A fotón az alsós győztes, Erdélyi Balázs látható.
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
A kék meg a sárga
Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
– Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.
– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
– Nicsak, milyen szép zöld pötty!
HA AZ EGÉSZET OLVASNÁD? ITT VAN:
2012. szeptember 28., péntek
Osztálykirándulásunk idén Fehérváron
Eljött a várva-várt csütörtök. Itt vagyunk Fehérváron. Itt üldögélünk a híres Országalma tövében.Három helyre megyünk: Néprajzi kiállításra, Hetedhét Játékmúzeumba és a Bory-várba.
Ez itt már a Néprajzi kiállítás a Szent István Múzeum virágórás épületében. A kedves fogadtatás után rögtön beöltöztettek bennünket. Portékákhoz népviseleti ruha kellett. Nézzétek csak!!!
Rozinak és Ketrinnek igazán jól állt a szépséges kékfestő kendő. De a fiúk se panaszkodhadtak! Igen hetyke legényekké varázsolta őket ez a fehér nyári kucsma.
HETEDHÉT JÁTÉKMÚZEUM
BORY-VÁR
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)