Már hét év elmúlt, s már a nyolcadik is elszállt. Ez a nyolc év sok idő, de most hamar eljárt.
Nemsokára elindulunk egy újabb hosszú útra, ...
S, ha ezen úton elgyengülnénk, gondolunk a múltra.
Mit mondott itt minden felnőtt, s minden tanár nekünk?
De nem azért, hogy bántsanak! Hanem, hogy jobb emberek legyünk!
Ezt a sok szép emléket nem nyomja el kor, ...
Mert akkor is emlékezünk, ha e lap már por. E nyolc év alatt összeszoktunk, megismertünk egy s mást, ...
S bár az évek során voltak rögök, megszerettük egymást.
E vers annak töredéke mit nem mondhat el szó, száj,
Mi mindent nagyon köszönünk, s ezzel búcsúzik az osztály.
Káli András az osztály költője szavaival búcsúzott Dobosi Regina.